Torula Művésztér – Concilium Arts Alapítvány

Beke Mártonnal és Szombathelyi Sárával beszélgettünk.

Hogyan indult a kezdeményez honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok ezt a közösséget?
Beke Márton: Mi a létrehozás utáni felpörgetés részesei vagyunk.

Mi volt a létrehozó célja?
Beke Márton: A művésztér működtetője a Konzílium Art Alapítvány, 2016-ban alakult. Az alapítványt a győri
szeszgyárt részben tulajdonló család alapította. A szándék kettős volt, hogy egyrészt valóban sok
urbánus tér van Győrben, de a város az hiányt szenved kifejezetten fiatalos, urbánus közösségi
térben, a másik szempont pedig az, a térnek az alapítója, Fullát Szabolcs, a szeszgyár tulajdonosa, és
családja, műgyűjtéssel is foglalkozik, és így jött össze a két igény, legyen egy fiatalos urbánus
közösségi tér másrészt van egy kortárs művészetek iránti érdeklődés, és így megalakult a Torul, a
művész tér, ami egyrészt kiállítótér, közösségi tér és művészeknek helyt adó műtermek sokasága. Az
alapítás körüli gondolat valójában ez. Közösségi tér, urbánus városi pörgő, mozgó emberekkel teli ,
pezsgéssel teli lévő közösségi tér és egyébként egy a fiatal kortárs művészek támogatása, ez a kettős
szándék ami megalapozta.

Mitől más, mint egy másik közösségi tér, vagy egy műterem, kiállítóterem?
Szombathelyi Sára: Az egyik különlegességét maga a tér adja, hiszen egy húsz éve üresen álló gyárépület. A másik különlegessége az, hogy a teljes működésünk, üzemeltetésünk közösségi alapon működik. Jelen
pillanatban azon dolgozunk, hogy a bentlakó művészek és támogatott művészeink is maguknak
érezzék a teret, szabadon változtathassák a teret, a programokat. Elsődleges célunk az, hogy a
hozzánk ellátogató művészetek és kultúra iránt érdeklődők, elhivatott emberes saját maguk tudják
eldönteni, hogy mit szeretnének látni, és aktív részesei legyenek már a tervezés és szervezés
időszakában is. Azt szeretnénk, hogy a kultúra élménye ne csak egy passzív befogadó élmény legyen,
hanem a Torulában aktívan működő közösségnek a produktuma.
Miben más ez a közösség olyan értelemben, hogy civilként működtök, nem intézményként. Miben
láttok ebben lehetőséget és hátrányt?

Beke Márton: ez az intézményi működés azért egy ilyen érdekes dolog, mert hogy abban benne rejlene az
állandóság, struktúra. Van az alapítvány, van a művésztér, ami jogilag nem létező valami,
atekintetben intézmény, hogy vannak benne emberek, akik folyamatosan csinálnak valamit. Az előny
a rugalmasság, a művészeink, környékbeliek kezdeményezéseit befogadjuk. Több megkeresésünk
volt már, például közösségi alkalmaknak programot keresnek, e tekintetben nem különbözünk egy
tipikus művelődési háztól, akik befogadnak egy programot. A hátránya a működésünk
finanszírozásában van, annak a bizonytalansága. Biztos finanszírozónk az alapítónk, de ez az összeg
arra elég, hogy alapvetően mi itt működjünk és például a tér felújítására, vagy jelentősebb ívű
programok megvalósítására nem alkalmas. Hátteret ad, de kiemelkedő eseméyneket csak pályázatból
finanszírozunk, és tervben van további finanszírozási forrás, amit szeretnénk megcélozni.

Mi kell egy ilyen kezdeményezés elindításához? Hogyan kezdjenek neki? Mik a buktatók? Mire
figyeljenek?

Szombathelyi Sára: rengeteg energia és kitartás kell. Nagyon sokszor lehetett volna, hogy nem csináljuk tovább, vagy más utat keresünk. De ez a közösség, ami elindult, visszakapja a befektetett energiát százszorosan. Az a vízió, amihez próbálunk eljutni, az eszméletlen sok energiát ad. Hogy Győrben legyen egy olyan közösség tér, ahol lehet együtt alkotni, gondolkodni, tevékenykedni, ahova csak beül az ember, hogy
inspirálódjon, ez a vízió, ami átlendíti az embert. Másik az, hogy tisztában legyen a forrásszerzési
lehetőségekkel. Győrben sok szervezet van, akik segítenek a pályázatok világában eligazodni. És ha az
ember látja már, hogy miből tudja finanszírozni a programjait, az nagyon sokat segít ahhoz, hogy
legyen hova továbbmenni.


Beke Márton: A vízió az egyik legfontosabb. 400 négyzetméteres alapterület, 15 méteres belmagasság van. Ez gy közel 20 éve nem használt gyárépület volt. Ha valaki azt mondja, hogy legyen belőle egy
művészeti központ, az a megszállottság határán van. Erős vízió, ami vagy megijeszt, vagy beszippant.
A másik az, kell mellé pár olyan ember, aki ebben mélységekig hisz. Kell még több, aki ezt kiegészíti. Stratégiák, álmodók is kellenek, és emellé egy olyan ember, aki a valóságba lehozza ezeket. Volt egy erős víziója az alpítónknak, abba mélységekig beleszerettünk, hozzátettük az álmainkat, és
kerítettünk olyan embereket mellénk, akik le tudják az álmainkat hozni a földre. Lenne egy év
mögöttünk, amikor be tudtunk volna számolni a sikereinkről. De a járvány miatt ez most nincs. De
terveink rengeteg van.

Eddig milyen eredményeket értetek el, amikre büszkék vagytok, és hogyan hatott a járvány a
működésetekre?

Szombathelyi Sára: Nagyon hálásak vagyunk a járványnak, mert az elmaradt rendezvényeink összegeit
átcsoportosítva európai szintű kiállítótermet tudtunk létrehozni. Most ezzel olyan rendezvényeket is
tudunk majd idehozni, amelyekre eddig a tér nem volt alkalmas. Azt nehéz volt megélni, hogy a
következő rendezvény majd meglesz, és akkor mindig elmaradt. De az egész tavalyi évet nem tudta
felülírni kapcsolódások terén, közös tervezési időszakot adott, így már együtt tudjuk megtervezni a
programot, a közösségi tervezés élményébe be tudnak kapcsolódni. A felújítás éve nagyon nehéz
volt, de kezdő évbnek kifejezetten jó volt.

Beke Márton: eredmény még, hogy 17-ben nyilt a tér, több művész volt, aki már igénybe vette a műtermeket.
Több jelentkező volt a műtermekre, mint amit mi tudtunk biztosítani. Konkrét döntési helyzetbe
került a kuratórium, kit hozzunk be. Vannak helységek, amiket pl nem akartunk műteremként
használni , és azt a döntést hoztuk, hogy azokat is kiadjuk műteremként. Számos ember látókörébe
bekerültünk, kifejezett marketing nélkül, maga a hír terjedt.
A működéshez szükséges, hogy van egy kommunikációs szakemberünk, aki szervezeti
kommunikációhoz szakértelem kell. Egyéb programjainkból hozott tapasztalat is, hogy ha közösségi
kommunikációról van szó, százszorosan megéri profi szakembert megkeresni.

Mik a terveitek a pandémia utánra?
Szombathelyi Sára: sokáig tartana elmondani. Mi arra törekszünk, hogy elrugaszkodjunk a megszokott éléményektől. Azon túl, hogy a kiállításainkat, összművészeti programjainkat közelebb hozni az érdeklődőkhöz, a megnyitókat is szeretnénk új köntösbe öltöztetni. Egyrészt legyen B terv, alternatíva egy bezárás esetére, másrészt szeretnénk egyrészt a győri, magyarországi viszonylatban is ismert közösségi tér legyünk. Győr-Bécs-Pozsony-Budapest régiót szeretnénk kihasználni, találkozási pontként szeretnénk
működni. Ezeket a lehetőségeket szeretnénk kihasználni, és minél több emberrel megtölteni a
közösségi terünket.

Beke Márton: Miben más? szeretnénk elhozni egy produkciót, ami összművészeti projekt, egy településről szól, adott települést ragadja meg a művészcsapat, képpel, zenével, installációval. Ez kész van, amikor
beszéltünk a csapattal, akik előadói ezeknek a produkcióknak, ne a kész produkciót hozzák
magunkkal, hívjunk ide fiatalokat, időseket, környékbelieket, és beszéljünk arról, hogy mit jelent
számukra Győr. Ebből a beszélgetésből kapjanak inspirációt a művészek, készítsék el a produkcióikat,
majd utána beszéljék meg a művészek, a beszélgetés résztvevői, hogyan jött létre a produktum.
Ez a közösségi művészet, az emberek teszik be az inputot, és kijön egy művészeti alkotás. Ebben az
alapítványban azt tanultam meg, ha van pályázat, akkor óvatosan bánjuk vele, ne az legyen, hogy
felpörgetünk egy szolgáltatást, majd ha elfogy a forrás, akkor megszűnik a szolgáltatás. Hanem olyan
fejlesztésekre költsük, ami fenntartható. Az alapítvány tulajdonosa viszont azt mondta, hogy
pörgessük fel magunkat, látassuk magunkat, és ez be fog vonzani olyan támogatókat, akik a
fenntartást biztosíthatják. Ez nem az átlag civil szektor gondolkodása. Ez is a terv, hogy egy robbanó
évünk legyen, értelmezhető legyen, hogy mit akarunk.

Szombathelyi Sára: a fő fókuszunk az a fiatal kortárs alkotók támogatása. Azon túl , hogy működik a közösségi tér, a cél, hogy akik itt vannak, képzőművészek, alkotók, ezeket szeretnénk támogatni, nem csak anyagilag, hanem kiállítóhelyekkel történő kapcsolatépítés. Támogatás nyújtsunk abban, hogy el tudjanak
indulni a művészvilágban. Másik az, hogy a Torula művésztér egy zöld művésztér legyen. Ettől még
messze vagyunk, de tudatosan szervezzük a programjainkat, hogy a környezetvédelem, tudatos
életmód a középpontban legyen.

VIDEÓ

PODCAST

További bejegyzések